Egy kiállításon nemrégiben lehetőségem nyílt a Swarovski ékszerek egyik vezető tervezőjével beszélgetni

A szakmai fejlődésem mindig is nagyon fontos volt a számomra, ezért is igyekeztem minden lehetőséget megragadni arra, hogy részt vegyek különböző nemzetközi vagy szimplán országosan magasan jegyzett börzén. Eleinte nem dolgoztam olyan szintű cégnél, ahol az aktív részvétel is lehetséges lett volna, de idővel az ilyen eseményeken szerzett ismeretségeimnek köszönhetően eljutottam arra a pontra, hogy egyre jobb helyeken kezdhettem el dolgozni. A szóban forgó szakma egyébként az ékszeres szakma. Végzettségemet tekintve ötvös vagyok, de ha úgy alakul a műhely mellett az eladásban és a reklámban is szívesen kiveszem a részemet, ugyanis folyton csak a háttérben ülni és alkotni egy csodálatos dolog, de nekem szükségem van egyfajta szociális nyitottságra, amit a szakma biztosít és ami nélkül valószínűleg megbolondulnék. Mint fiatal ötvös ez egy rendkívül jó módja volt az előrelépésnek is, mint már említettem. Szerencsére sok olyan ékszershoppal kerültem kapcsolatba, akik nyitottak voltak arra, hogy megnézzék az általam gyártott termékeket és ha már ott voltak alkalmaztak is. Igazából sosem vágytam egy önálló ötvös műhelyre, sem üzletre. Én jobban szeretem, hogyha más vállán nyugszik a cég vezetésének a felelősége, én magamat művésznek tartom, nem pedig üzletembernek, még ha bizonyos ideig azzá is szoktam válni ha a sors azt követeli meg tőlem.

A legtöbben persze nem annyira ambiciózusak a szaktársaim. Nem mondanám, hogy mi vagyunk a világ legelevenebb népe, hiszen annyi időt töltünk az ékszereink megalkotásával és kitalálásával, hogy nem igazán jut agyi kapacitásunk másra, minthogy pihenjünk és feltöltődjünk, hogy újra tökéletes munkákat adhassunk ki a kezünkből. Ez persze okoz némi törést az ember érzelmi- és kapcsolati életében, de idővel ez áthidalható. A fontos az, hogy amíg fiatal vagy és ismeretlen muszáj bedolgoznod magadat a rendszerbe, különben túl késő lesz és mindenki elrobog melletted. Én ezt szerettem volna okosan elkerülni, ugyanis számomra nagyon fontos volt már gyerekkoromtól kezdve, hogy az ambícióim célt érjenek és egyre feljebb és feljebb furakodhassak, ahogy a régi Republic szám is mondja.

Amikor tehát új céghez szerződök általában a legfontosabb szempont számomra az, hogy mennyire képviselik magukat a nemzetközi színtéren is. Nagyon élvezem ugyanis a különböző nagy kiállításokat, ahol rengeteg érdekes szakmabelivel találkozhatok és válthatok szót. Ráadsául rengeteg speciális, folklór megoldást is meg tudok ilyenkor tanulni, ami rengeteg lehetőséget megnyit előttem a saját termékeim elkészítése során is. Nagyon sok ilyen találkozó van, így nem is tudnám rangsorolni, hogy melyik a legkevesebb számomra, illetve, hogy mikor tudok a legtöbbet profitálni a dologból. Az egyik legérdekesebb találkozás mégis kétségtelenül az volt, amikor pár hónapja egy nagy expón találkozhattam a Swarovski ékszerek egyik saját ékszergyártójával és egy jó egy órás eszmecsere során megtanulhattam tőle, hogy miként is csinálják ők ezt a dolgot egy igazi világszintű mamut cégnél, ahol aztán tényleg nincs pardon. Nem is tudom, elég elrettentő volt a dolog. Egyrészt itt már az üzlet mindent felülír, nincs szenvedély vagy önmegvalósítás, másrészt pedig hihetetlen mennyiségű munkájuk jut minden hétre vagy akár csak napra, így nem is nagyon tudja az ember magának érezni azt, amit létrehoz. Persze a pénz, amit érte kap jóval több mint amit én valaha is el mertem volna képzelni a saját köreimen belül, de hogy őszinte legyek így sem panaszkodhatok és igen jól megvagyok ezekkel a feltételekkel is.

Ha tehát választanom kellene a nagybetűs siker és a szabad mozgástér, mondhatni az élet és a szakma élvezete között alighanem gondolkodás nélkül rávágnám az utóbbit. Persze innen könnyen beszélek, hiszen nem is voltam még ilyen szintű választás előtt, de mivel elvhű embernek tartom magamat úgy érzem, hogy bátor szívvel kijelenthetem mindezt. Mondjuk egyszer szívesen kipróbálnám magamat huzamosabb ideig külföldön, hogy egy kicsit javíthassak a nyelvtudásomon, de aztán biztosan haza is jönnék.