Soha nem gondoltam volna, hogy fontosak a bukósisak méretek. Igazából nem is igazán foglalkoztam soha ezzel a kérdéssel, mert nem igazán érdekeltek a motorok. De most mégis bukósisak került a fejemre, de nem olyan, mint amilyenre gondolok…
A programok
Minden évben megyünk valamerre kirándulni a baráti társasággal. Általában a tavasszal szoktunk, mert addigra már kellő képen belefáradunk a téli szürkületbe, és bezártságba.
Minden alkalommal megvitatjuk, hogy merre menjünk, kinek milyen ötletei vannak. Voltunk már túrázni, általában valamennyi kis gyaloglás mindig van benne. Múltkor libegőzni voltunk, és közben kirándulni.
Egy program van, ami mindig felmerül, de valahogyan valamiért mindig elmarad. De majd most…
A legnagyobb kaland
Régi vágyunk volt, hogy elmenjünk egy kaland parkba. Idán tavasszal Jani, az egyik barátunk volt a munkahelyi csapattal, amolyan csapat építő programon. Közösen busszal jöttek, és olyan pályán mentek végig, ahol nem csak magukra, hanem egymásra is kellett számítaniuk, így csapatban kellett dolgozniuk.
Miután ő már kipróbálta, így ismét felvetődött a kérdés, hogy miért nem megyünk el egy ilyen csapatépítőre mi is. Igaz, mi jóban rosszban egy csapat vagyunk, de ez igazán jó programnak tűnik.
Jani minden félét mesélt róla. Csúsztak kötél pályán, másztak magason, ugráltak gumiban, bujkáltak…sorolhatnám. Te voltál már ilyen kalandparkban?
A szabályok
Persze, mint minden helyen, ahol az ember veszélyes környezetbe kerül magára, vagy másra nézve, ott vannak szabályok. Természetesen, ha elmész te is egy ilyen helyre ott sem lesz ez másképpen, hiszen ha valaki nem figyel oda, akkor nagy baj is lehet belőle.
Az első, és a legfontosabb szabály az, hogy a biztonsági felszerelés használata kötelező. Az első az, hogy mindenkit egy beülő hevederrel szerelnek fel, és megmutatják annak a használatát. Van egy kis pálya, amin mindenkinek végig kell mennie, korra, és nemre való tekintet nélkül. Hogy mire jó ez? Azért, hogy még itt, ha valami nem tiszta, akkor meg tudod kérdezni, vagy akár többször kipróbálni, hogy aztán odafent akár 10 méter magasban, ne legyen majd gond.
A másik, ami mindenképpen kötelező, az a bukósisak használata. Persze a fiúk rögtön tudták, hogy mit hogyan kell, hiszen nem is egyikőjük motorozik, és rögtön mondták is, hogy ők értenek a bukósisakokhoz, és mindent tudnak a használatukról.
A pálya
Végül úgy döntöttünk, miután végig néztük a pályákat, ha már itt vagyunk, nem csapat építőn fogunk részt venni, hanem a rendes felnőtteknek való pályán. Ez sokan nagyobb kihívás, hiszen sokkal nehezebb, magasabb. Szegény Kati arcát soha nem felejtem el, amikor a csúszó pályához értünk. Igyekeztünk együtt menni, hiszen tudtam, hogy ő egy kicsit tart tőle, miért ne segítsek neki. Hát nem mondom, hogy nem vettem én is mély levegőt, amikor átpillantottam a tó túloldalára, és láttam a következő oszlopot. Tudtam nincs vissza út, és valahogyan szégyelltem is volna magamat, ha nem megyek át, és persze belül sajnálta is volna, de azért kellett pár másodperc, hogy összeszedjem magamat. Persze Katinak ezt nem mutattam, magabiztosan beszéltem neki:
Tudod mit kell tenned ugye? A legfontosabb a csúszka, tudod, hogyan kell használni, megmutatták. – Ez volt az az elején, amit mindenkinek ki kellett próbálnia még a földön, hogy hogyan is kell felhelyezni a kötélre, mit is kell vele csinálni, és hogyan tudjuk magunkat kibiztosítani. –
Megkérdeztem tőle, hogy én menjek először, vagy ő szeretne. Miután úgy döntött,, hogy én menjek, majréval a torkomban felhelyeztem a csúszkát…
Csodás élmény volt a tó felett siklani. Kár lett volna kihagyni, hazafelé azt beszélgettük a kocsiban. Mivel vissza lehetett térni ugyan arra a pályára bármennyiszer, így mi is ezt tettük, még vagy háromszor csúsztunk. Ha még nem voltál, mindenképpen ajánlom, hogy próbáld ki a kalandpályák egyikét, persze a biztonságra ügyelj te is.