A cégemet már megint megbízták egy expo megrendezésével. Természetesen ilyenkor gyakran ám hárul a takarítás és az elpakolás megszervezése, sőt, sokszor a lebonyolítása is. Nem volt ez másképp most sem. Csakhogy ez alkalommal a megszokott történet egy igen érdekes fordulatot vett.
Férfi motoros dzseki a női mosdóban
Éppen az egyik női mosdót ellenőriztem – ilyenkor midig meg kell nézni, nem ment-e tönkre valami, esetleg nem felejtettünk-e itt valamilyen szerszámot. Az egyik fülkéből a legnagyobb meglepetésemre egy igen drága férfi bőrdzseki került elő. Bár nem nagyon értek hozzá, a szabásán láttam, hogy valószínűleg egy motoros bőrdzsekiről van szó, méghozzá nem is a legolcsóbb fajtából.
Ahogyan megtapogattam, éreztem, hogy protektor is van benne – ezt biztos, hogy valaki olyan hagyta itt, aki motorozik… De hogy került a női mosdóba? Minek hozta ide? Miért nem jött érte vissza? Az egész körül túl sok gyanús kérdőjel volt.
Rákerestem a motoros dzseki típusára az interneten. Kiderült, hogy ez kifejezetten magyar motorosoknak kifejlesztett márka, az a darab, ami éppen nálam volt, pont perforált marhabőrből készült, nyári motorozáshoz, SW könyök- és vállprotektorral. Ilyet tényleg biztosan csak motorosok viselnek.
Alaposan átkutattam a kabát zsebét, hátha találok valamilyen iratot vagy feljegyzést, amiből rájöhetek, ki lehet a dzseki tulajdonosa, de sajnos nem jutottam közelebb…
Nyomozás a motoros dzseki után
Mivel elképzelni sem tudtam, vajon hogyan kerülhetett a dzseki a mosdóba, megkértem a biztonsági szolgáltatot, hogy nézzék vissza a kamerák felvételeit. Délután 1 óra körül tényleg feltűnt egy fiatalember motoros dzsekiben a mosdóknál, és utána nem látszott többször, úgyhogy azt gondoltuk, talán ő felejtette a kabátot a mosdóban.
Kiszaladtam a portára, hogy megkérdezzem, láttak-e motort a környéken. A portás a legnagyobb meglepetésemre közölte, hogy egy elég nagy járgány árválkodik az épület előtti parkolóban leláncolva, többször rá is nézett, mert ritka ilyet látni.
Gyorsan utánanéztünk a motor rendszámának és egy kis keresgélés után meg is találtuk a tulajdonos nevét – csakhogy azok között, akiket névvel regisztráltunk, nem találtunk ilyen nevű látogatót. Találtunk viszont egy hölgyet, ugyanilyen vezetéknévvel. Próba szerencse alapon felhívtuk. A telefont – ma már a sokadik meglepetés – egy férfi hang vette fel.
- Nyugalom, nyugalom! 3200 gramm! Mindenki jól van! – hangzott izgatottan a vonal túlsó végéről, még mielőtt bármit is mondhattunk volna. Mi a csuda folyik itt…?
Még mielőtt értesítenénk
A hívás megszakadt… De vajon mi lehet a 3200 gramm?
- Pont akkora, mint az unokám volt, amikor megszületett! – gondolkozott hangosan mellettem a portaszolgálat vezetője, aki legalább annyira izgult az ügy kimenetelén, mint én.
Nekem ettől viszont hirtelen támadt egy ötletem. Gyorsan megkérdeztem a biztonsági szolgáltat, hogy egy óra előtt nem láttak-e egy kismamát bemenni a mosdóba.
Visszanézték a felvételeket, és 12:30 körül tényleg bement a mosdóba egy hölgy nagy pocakkal. Elég feltűnő látvány volt, mert az egyik kiállító szolgáltató egyenruháját viselte, de látszott, ohgy a ruha már szűk, így egy hatalmas kendővel takarta el a kényesebb részeket.
Villámgyorsan kikerestem a listából a kiállító telefonszámát és már tárcsáztam is a kapcsolattartót, aki szerencsére azonnal tudta, miről lehet szó.
- Úgy tudom, a kollegina nem érezte jól magát, és a férje érte jött, hogy hazavigye! Istenem, csak nem a babával van valami baj?
- Nem, dehogy! Sőt, 3200 gramm, mindenki egészséges! – hadaratam. – Viszont szükségünk lenne a kolleganője férjének a telefonszámára. Attól tartott, nálunk felejtett valamit.
A vonal végén a hölgy kicsit csodálkozott a szokatlan kérésen, de szerencsére a kismama elég körültekintő volt, és megadta a párja elérhetőségét a munkahelyén, hogy ha baj lenne, értesíteni tudják.
Egy fél óra múlva sikerült elérnem a fiatalembert, aki hatalmas örömmel ígérte, hogy azonnal jön a dzsekiért, csak előbb még kigyönyörködi magát a kislányában.
Nemsokára meg is érkezett, és nem győzőtt hálálkodni, amiért mindent megtettünk, hogy a dzsekit visszajuttassuk neki.
Elmondta, hogy ijedtében beszaladt a feleségéért, akik azt mondta, szinte biztos benne, hogy jön a baba, hiszen érzi a fájásokat. Ő kérte, hogy értesítsék az orvost, vagy hívjanak mentőket, de a felesége minden áron azt szerette volna, ha együtt, kocsival mennek be a kórházba. Így aztán ő hanyatt homlok felkapta őt, és a feleség kocsijával elindultak a szülőszoba felé.
- Annyira koncentráltam! Talán vissza se jövök érte! Nézzék el nekem, azt sem tudom, hol áll a fejem! Kislányom született! – lelkendezett boldogan a fiatal édesapa.
Hamarosan felpattant a motorjára, és gyorsan bár, de nagyon megfontoltan elszáguldott a májusi naplementében.
Erre a kedves történetre még biztosan sokáig emlékezni fogok.