Nagypapa, nyelvtanulás, nyelviskola Budapesten

family-838239_640El kell, hogy meséljem nektek, hogy az én nagyapám nem semmi egy ember. Hogy miért? Hát azt gondolom, sok fiatalt meghazudtolva csinál, tanul meg dolgokat…

A családunk

Elég összetartó család vagyunk, amióta az eszemet tudom, mindig is azok voltunk. Már gyerekként is arra lettünk nevelve, hogy ha kell, megyünk, és segítünk, amiben csak tudunk. Én szerettem a nagyszüleinkhez menni, mert a papa mindig érdekes, és jó történeteket mesélt, amíg kicsik voltunk. Persze utána is, de ahogy nőttünk, úgy akadt nekünk is tennivalónk a ház, kert vagy éppen a föld körül. AZ ő idejében még nem gépek végezték a dolgokat. Emlékszem húztunk szalmát, szedtünk kukoricát, vagy éppen krumplit… Számos dologgal foglalkoztak.

Az ünnepek

Mindig is nagy dolog volt a családban az ünnep. Nagyapáék hatan voltak testvérek, nagyanyámék öten. Már innen nagy volt a család. Édesanyámék négyen voltak testvérek, az unokák, hát jó sokan vagyunk. Persze mára már dédunoka is van, így nem panaszkodhatunk, vagyunk jó páran.

Ha egy esküvő van, akkor a szűk család csak jóformán majdnem 50 fő. Persze ugyan ez a helyzet egy nagyobb eseményen, születésnapon, vagy valami családi pikniken.

A munkamegosztás

Miután mindenki hasonló neveltetésben részesült, így mindenki tudja, ha munka van, mindenkinek segítenie kell. Nem megy ez máshogyan akkor sem, ha valami összejövetel van. Van aki húst hoz, van aki salátát, ki édes, ki sós sütit, vagy éppen valami mást. Mindig megbeszéljük, hogy kire mi jut, így nincs belőle vita.

Panni a nagynéném, isteni édes süteményeket tud készíteni. Ennyi főre nincs az a mennyiségű étel, ami ne fogyna el. Ha marad, természetesen azon is osztozkodunk.

A nagyszüleim

Nagyapám mindig azt mondta, hogy a tudás a legnagyobb hatalom. Gyerekként persze annyira nem értettem, hogy mit is akar ezzel mondani, és persze néha nem is figyeltem annyira oda arra amit mondott. Nagyapa 73 éves, nagyanyám 69. Szép korban vannak, de mindent megtermelnek maguknak. Hiába a kor, mama meghazudtolva a fiatalokat kapál a kertben. Van hogy ő jobban bírja mint én. Persze ő világ életében ezzel foglalkozott.

Ma már tudom, hogy miért mondta azt a papám, hogy a tudás kincs. Hiszen amit egyszer megtanulunk, azt már nem veheti el tőlünk senki. nem lesz múlandó, nem fogy el, vagy tűnik el. Mindig is szeretett az öreg tanulni.

Nem is fogod elhinni, hogy legutóbb mit talált ki. Most nyelvet akar tanulni. Hogy miért van szüksége a nyelvtanulásra? Hát a testvérének az egyik gyereke kint él Kanadában, és ő úgy döntött, hogy ha törik, ha szakad, meglátogatja, és repülni fog még ebben az életben.

A nyelvtanulás

Persze azért nem úgy fog már a öreg anya, mint azt ő gondolná. Persze erre is van megoldása, hiszen Anna az unokanővérem nemrég tett nyelvvizsgát. Nem volt egyszerű, mert először azt sem tudta, hol van nyelviskola Budapesten, hogyan talál megfelelőt, de végül sikerült neki. Persze nem is volt választása, hiszen a főiskolai felvételihez kellett neki a plusz pontszám.

Na ő segített a nagyapámnak tanulni. Vásárolt neki megfelelő egyszerű könyveket, de a hangzásban ő segített neki.

Ugye, nem semmi egy nagyapám van?. Amit ő a fejébe vesz, azt onnan ki nem „veri”senki. Szegény mama, sokszor eszembe jut, hogy hogyan bírta ki ennyi ideig a papa mellett. De hát ők még arra esküdtek, hogy jóban, rosszban!…